Róth Miksa

Mi az üvegfestés?

Átlátszó felület átlátszó festékkel való díszítése, megfestése.

Hogy nekem mi az üvegfestés?

- Színtelen felület színessé varázslása

- Az üveg életre keltése

- Színek feltámasztása

- Varázslás

Üvegfestés története

Innen-onnan összeszedve

 (forrás: http://www.nlcafe.hu/cikk.php?id=9&cid=3565)

Töredékek az üvegfestészet és az ólomüveg történetéből

Már kb isz. 500-ban alkalmaztak épületekben üveget melyből töredékeket leltek Pompeiben, s például a Közel-Keleten is, ahol a falak kisebb réseinek kitöltésénél használták.

A XI. századból való az egyik legrégebbi teljes egészében fennmaradt ablaksorozat az augsburgi öt próféta ablak s ebből az időből való a St Denis Apátság, csak részleteiben fennmaradt ablaka.

A XII. század elején egyre elterjedtebbé válik az üvegfestészet, melyet aztán évszázadokig kizárólag egyházi épületeken alkalmaztak. A templomokban a díszítő funkció mellett tanító-nevelő szerepet is betöltöttek.

A gótikában már hatalmas fejlődésnek indult az üvegfestészet. Egyes ablakokban egy nagy alak töltötte ki teljesen a felületet, máshol jelenet-ábrázolatok történeteket meséltek el. A nagyobb ablakokat kézi kovácsolású vasszerkezettel osztották kisebb egységekre.

A XIV. században már nagyobb méretű és vékony üveglapokat is képesek voltak előállítani az üveghutákban. Ekkorra tehető a silberezés felfedezése (ezüstkloridos páceljárás) mely szalmasárga színt eredményezett. Előtérbe kerültek a réteges üveg (überfangglas) színes rétegének lecsiszolásával készült díszítő motívumok és ábrázolások is.

A XVIII-XIX. században tömegtermeléssel előállított ablaküveg megjelenése a színes s ólmozott üvegek hanyatlását hozta magával. A korszerűbbnek tűnő teljes ablaktáblákra cserálték le az épületek színes üvegeit, vagy az egyszerűen átlátszó üvegből készült de kisebb geometrikus elemekből ólmozott ablakokat. A virágzó műhelyek így törvényszerűen hanyatlásnak indultak, és a féltve őrzött üvegfestési és egyéb eljárásokat a mesterek magukkal vitték a sírba.

A XIX. századi historizmus talaján az üvegfestés újra életre kelhetett, és a középkori ólomüveg maradványokat is kezdték helyreállítani. Ebben a korban a középkorihoz képest viszont már csak túl tiszta üveget tudtak gyártani. Ekkor kezdték előállítani az antik üveget mely a középkor tökéletlen üvaggyártását próbálta utánozni. Ez a buborékokat, hálókat, egyenetlen felületeket mesterségesen nemes, fújt, kézi gyártású síküveg válik az ólomüveg legfontosabb alapanyagává.
Az 1893-as chicagoi világkiállításon mutatta be L. C. Tiffany az opalizáló üveget, mely a szecesszió kedvelt üvegfajtájává vált.

A múlt század végétől kezdve középuletekben is gyaktabban alkalmazták a színes üvegablakokat, melyek ezzel a hétköznapi élet részévé váltak. Az ólomüveg éppolyan alkalmazott művészet lett az építészetben, mint a falfestés, vagy a szobrászat s ékesített lépcsőházakat, polgári szalonokat, bankokat, szállodákat.

(Forrás: Jégmadár Ólomüvegműhely)

Az üvegfestő 10 pontja

RÉSZLETEK RÓTH MIKSA ÍRÁSÁBÓL, "Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről" című munkájából:

1. Színben gondold el az üvegfestménynek már legelső tervét is.
2. Merőben kerüld el a naturalizmust, mert minél jobban megközelíted a való életet, a természet ábrázolását, annál inkább eltávolodol az üvegfestés lényegétől. Vonalnak, formának és színnek az üveg anyagában elgondolt, átszellemült megérzékítése hozhat létre csak jó üvegfestményt.
3. Az üvegfestés díszítő művészt, összhangot kíván. Szervesen illeszkedjék rendeltetési helyének környezetébe.
4. Tervezetedben erőteljesen hangsúlyozzad az ólomkereteket, csak azután rajzolj bele részleteket. Ne félj az ólomfonalak sűrű alkalmazásától, sőt teljék örömed az általuk nyert erőteljes kontúrokban. Vess számot az üveg törékeny voltával, és ne erőszakolj az üveg anyagával ellenkező kimetszéseket, mert ez idők folyamán megbosszulja magát.
5. Ne alkalmazz egyazon színű, osztatlan nagy színfelületeket, hanem oszd el a színeket úgy, hogy egyik sem legyen túlsúlyban. Vedd mintául ebben a keleti szőnyegek pompás hatását. A komponálásnál törekedjél mozaikszerű hatásra, juttasd hát egyformán szóhoz a figurális meg az ornamentális részeket, ne érvényesüljenek egymás rovására.
6. Korlátozd magad a művészeti kifejezéshez való anyagokban és eszközökben, hogy stílusosat, monumentálisat alkothass, ám óvakodjál a pongyolaságtól is. Kerüld az aprólékosságot, vess nagy súlyt az erős, határozott kontúrfestésre. Árnyékolásból csak annyit alkalmazz, amennyi a megértéshez múlhatatlanul szükséges, hogy mindenekelőtt az üveg anyagában rejlő szépségek érvényesüljenek. Csak időtálló kipróbált festéket használj, merőben tartózkodjál a színes zomácfestékektől.
7. Becsüld meg a régiek technikáját s fejleszd alkalmatossá mai szellemű művek kifejezésére, ám ne feledd, hogy minden tervezet a maga sajátos jellegének megfelelő technikát kíván meg.
8. Dolgozás közben légy műved rendeltetési helyének világítási viszonyaira s minden olyan körülményre figyelemmel, mely a műnek ott való hatását módosíthatja.
9. Színes üvegezéssel ne sötétíts ott, ahol világosságra van szükség.
10. Ne nézd az üvegfestést a meggazdagodás útjának, ha szükségletedet megkeresed vele, tied még az öröm is, hogy szívvel-lélekkel szolgálhatod ezt a szép és örökbecsű művészetet.

(forrás: http://www.glassdesign.hu/tizpont.htm)

Iparművészet

Iparművészeti jellegűek azok az alkotások, amelyek a célszerűség mellett még a szépség követelményének is megfelelnek. Ide sorolhatjuk a sokszorosított vagy egyedi előállítású autonóm műalkotásokat, amelyeket csupán anyaguk és technikájuk különböztet meg a hagyományos értelemben vett képzőművészeti alkotástól. Idetartozik még a díszítőművészet, a díszítőfestészet, az épületszobrászat, a könyvdíszítés, az ipari formatervezés, az alkalmazott grafika, az üvegfestészet és az ólomüveg- illetve díszműüvegkészítés.

A művészetek ezen harmadik, legkisebb mesebeli királyfia ma is szívósan küzd az őt megillető helyért, amelyet valaha betöltött, amikor még nem vált el tőle a képzőművészet, amikor a művészetek mesterségbeli tudása egyenrangú volt a művészeti megérzésekkel, látomásokkal.

Iparművészeti tárgyak azok, amelyeket alkotójuk az anyag törvényszerűségeinek figyelembe vételével úgy formál meg, hogy bennük az emberi tartalom összhangban legyen az anyag, a forma, a hasznosság és az esztétika törvényeivel.

Az iparművészet társadalmi és kulturális felelőssége, hogy értékmérője, jelzője társadalmi fejlődésünknek, egyik meghatározója közérzetünknek, közvetlenül és szüntelenül hat reflexeinkre és tudatunkra.

Társadalmi küldetése az, hogy bizonyos művészeti igényt, ízlést fejlesszen ki az emberekben, hogy megtanítsa őket érzelmileg és értelmileg saját koruk szintjén élni. Az ízlésnek, a művészeti ítélőképességnek sok összetevője van, az ízlésre nevelni kell. Az ízlésnek társadalmi, etikai következményei vannak, ezért nem magánügy, hisz közösségünk értékmérője.

Vizuális nevelésünkben a tárgykultúra, a környezetkultúra egyre nagyobb helyet igényel. Aki figyelmet szán a világra, tudja, hogy azt keresik, ami hitelesen más, ami EREDETI.

Én hiszem, hogy aki emberileg gazdag környezetben él, szépséges tárgyak között, a körülötte lévő világgal személyes kapcsolatban, annak szebb és egészségesebb a lelke.

Szilánkok az üvegművészet történetéből

Az üvegnek, mint anyagnak az ismerete az idő homályába vész, találtak 8ooo éves üvegolvasztásra alkalmas fazekat, 6ooo éves üvegfelülettel bevont sztearit gyöngyöt, és ismert a kiásott leletekből, hogy Jerikóban már 8ooo éve készültek ékszerek és szerszámok üvegből, obszidiánból.
Kezdetben az üveg ékkőként szolgált, az egyiptomi Tuthmószisz fáraó sírjának szarkofágjában együtt találták üveget a drágakövekkel együtt aranyba foglalva, ami azt jelenti, rangja és értéke volt.

Később, az ókori Rómában használati edényeket, padlóburkolatokat, falburkolatot, -mint például Theodóra császárnő és kísérete címűt Ravennában-, a San Vitale templomban található üvegtükröket, vázákat, -pl. Portland-váza, Lükurgosz-csésze- és ablakokat is készítettek belőle.
Egyik számunkra fontos, zománcból fémre festett, illetve fémrekeszben kialakított színes üvegkompozíció Géza király a magyar koronán, ez a magyar koronának azon része, amely a bizánci udvarból került hozzánk (CORONA GRAECA).

A középkorban a gótikus templomi üvegablakok az írást pótolták, a művészet oly tündöklésével, amely saját korában is csodálatot váltott ki. Kiváló példa erre a Franciaországbeli chartres-i székesegyház üvegablakai.
Chartres káptalanjának kancellárja írta, hogy az üvegablakok "úgy ábrázolják a Szentírást, hogy közben mindent megvilágítanak nekünk, és a rosszat elhárítják tőlünk".

A színes üvegalak festészet középkori szellemét ébresztette fel Róth Miksa, a historizmus és szecesszió nagy mestere, kinek munkáit számos helyen megcsodálhatjuk, pl. Országház, Szent István-bazilika, Magyar Nemzeti Bank, Zeneakadémia, Gresham-palota. 1885-ben nyitott üvegfestő műhelyt, melynek alkotásai a magyar iparművészetet jelesen képviselik. A kiváló, szép, dekoratív, tetszetős anyag, amivel, és ahogyan dolgozott, hozzásegítette Őt a sikerhez. Sok megrendelést kapott, így például a debreceni és a pécsi tudományegyetemek aulái, az egri, a kassai, a gyulafehérvári székesegyházak ablakai, a szabadkai városháza, a marosvásárhelyi Közművelődési Palota. Rendre nyerte a külföldi világkiállítások aranyérmeit, így nyert Párizsban, Torinóban, Amerikában. Voltak külföldön is megrendelései, pl. Norvégiában a sandefjordi és az oslói Fageborg -templom ablakai, Olaszországban a Museo del Risorgimento Kossuth-emlék üvegfestménye, Mexico Cityben a Nemzeti Színház ablakai a legjelentősebbek.

Róth Miksa így vallott: "nincs még egy olyan dekoratív művészet, mely oly mélységesen fogná meg lelkünket, mint az üvegfestészet, mert az üvegfestményeken beömlő világosság maga a megszínesített napfény, a tűzben nemesedett szín válik napfénnyé. Ez az oka annak a misztikus hatásnak, mely a dómok üvegfestményeiből felénk árad, mert ellentétben minden egyéb dekoratív festménnyel, melynek anyaga mindenkor holt és változatlan, az üvegfestmény színei az átszűrődő napfényben folyton rezegnek és változnak, irizálnak és ragyognak, aszerint, ahogy a fénysugarak behatásai változnak, és ezáltal mintegy élő jelenségként hatnak reánk."

(forrás: http://www.glassdesign.hu/uvegmuveszet.htm)

Az üveg feltalálásának körülményei máig sem tisztázottak. Az idősebb Plinius római történetíró feljegyzéseiben az üveget a föníciaiak találmányának tartja, melyet egy szerencsés véletlennek köszönhetünk. Története szerint egyszer egy föníciai gálya nátront (szódát) szállított, azonban viharba került, s az az észak-szíriai partokra sodorta. A hajósok a nátrondarabokból és a parti homokból tűzhelyet rögtönöztek. Másnap, mikor a hamut szétkotorták, csodálatos csillogó olvadékdarabokat pillantottak meg, mely az értékes drágakövekre emlékeztette őket. Hazatérve már tudatosan ismételték meg a folyamatot.

Nem tudni, hogy vajon tényleg így történt-e, az azonban tény, hogy már Kr.e. 5-6000 körül készítettek alacsony hőmérsékletű üvegzománcokat, megüvegesedett fajansz tárgyakat. Théba és Memphis papjai színes üveggyöngyöket készítettek, drágaköveket utánozva.

Kr. e. 500-ban már alkalmaztak épületekben is az üveget, melyből töredékeket leltek Pompejben, s a Közel-Keleten is, ahol a falak kisebb réseinek kitöltésénél használták az ablaküveg egyik kezdetleges formájaként. Az üvegfestészet feltehetően az üvegmozaikból alakult ki, és a középkori keresztény templomokból kiindulva hódította meg a világot.
A XI. századból való az egyik legrégebbi teljes egészében fennmaradt ablaksorozat az augsburgi öt próféta ablak s ebből az időből való a St. Denis Apátság, csak részleteiben fennmaradt ablaka. Mi az ablak szerepe? Átengedi a fényt, elzár és a kitekintés révén mégis összeköt a külvilággal, ráadásul, mint dekoratív felület szerepel.

A XII. század elején egyre elterjedtebbé válik az üvegfestészet, melyet aztán évszázadokig kizárólag egyházi épületeken alkalmaztak. A templomokban a díszítő funkció mellett tanító-nevelő szerepet is betöltöttek (’szegények Bibliája’).

A gótikában már hatalmas fejlődésnek indult az üvegfestészet. A zseniális gótikus építészet megszabadítja a falakat a teherhordás nyűgétől, megnő az ablakok jelentősége és mérete. Egyes ablakokban egy nagy alak töltötte ki teljesen a felületet, máshol jelenet-ábrázolatok történeteket meséltek el. A nagyobb ablakokat kézi kovácsolású vasszerkezettel osztották kisebb egységekre.

A XIV. században már nagyobb méretű és vékony üveglapokat is képesek voltak előállítani az üveghutákban. Ekkorra tehető a silberezés felfedezése (ezüstkloridos páceljárás) mely szalmasárga színt eredményezett. Előtérbe kerültek a réteges üveg (überfangglas) színes rétegének lecsiszolásával készült díszítő motívumok és ábrázolások is.

A XVIII-XIX. században tömegtermeléssel előállított ablaküveg megjelenése a színes s ólmozott üvegek hanyatlását hozta magával. A korszerűbbnek tűnő teljes ablaktáblákra cserélték le az épületek színes üvegeit, vagy az egyszerűen átlátszó üvegből készült de kisebb geometrikus elemekből ólmozott ablakokat. A virágzó műhelyek így törvényszerűen hanyatlásnak indultak, és a féltve őrzött üvegfestési és egyéb eljárásokat a mesterek magukkal vitték a sírba.

A XIX. századi historizmus talaján az üvegfestés újra életre kelhetett, és a középkori ólomüveg maradványokat is kezdték helyreállítani. Ebben a korban a középkorihoz képest viszont már csak túl tiszta üveget tudtak gyártani. Ekkor kezdték előállítani az antik üveget mely a középkor tökéletlen üveggyártását próbálta utánozni. Ez a buborékokat, hálókat, egyenetlen felületeket mesterségesen nemes, fújt, kézi gyártású síküveg válik az ólomüveg legfontosabb alapanyagává.
Az 1893. évi chicagói világkiállításon mutatta be az amerikai L. C. Tiffany az opalizáló, színcsíkokkal márványutánzatúra égetett üveget, mely a szecesszió kedvelt üvegfajtájává vált.

Magyarországon a XIV. századtól dokumentálható az üvegfestők fellépése. 1365-ben Péter leleszi prépost szerződést kötött Miklós kassai festővel négy üvegablak készítésére, száz aranyforintért. Az első önálló üveges céh is Kassán alakult 1714-ben. A hazai művészet legkiemelkedőbb alkotói: Róth Miksa, Kratzmann Ede és Ligeti Sándor. Róth Miksa jelentősége, hogy Európában az elsők között találta meg az üvegfestés autentikus módját, historikus-szecessziós stílusú műveivel önálló művészi rangra emelte az ólomüvegezést. Toroczkai Wigand Edével készítette a marosvásárhelyi Kultúrpalota lenyűgöző üvegablakait.

A múlt század végétől kezdve középületekben is gyakrabban alkalmazták a színes üvegablakokat, melyek ezzel a hétköznapi élet részévé váltak. Az ólomüveg éppolyan alkalmazott művészet lett az építészetben, mint a falfestés, vagy a szobrászat s ékesített lépcsőházakat, polgári szalonokat, bankokat és szállodákat

(forrás: http://www.czirjak-glass.hu/index.php?pid=szakma&cid=az_olomuvegezes_tortenete)

Az üvegkép története

üveglap hátoldalára, általában enyves vagy tojásos, ritkábban olajos kötőanyagú fedőfestékkel, fordított sorrendben (a befejező vonásoktól a háttér, ill. alap felé haladva) készül. Metszetek, grafikai minták üvegen át való másolására és sokszorosítására igen alkalmas. Ezért a műfaj jellegzetesen tömeges szükséglet kielégítésében érte el csúcspontját: előállítása → üveghutákhoz kapcsolódó háziipari közösségekben, az egyes festékrétegek szerinti munkamegosztásban készült. – Előzménye az ókorban a két üveglap közötti díszítmény, majd arany fóliába karcolt ábrázolás. Hasonló eljárásokat terjesztett Theophilus Presbiter 10. sz.-i receptkönyve is. Díszítő betétként Itáliában a 13. sz.-tól, Németo.-ban a 14. sz.-tól vannak emlékei. Ugyanitt kisméretű, önálló üvegképek, néha konvex üveglencse hátoldalán a 15. sz.-tól ismertek. A 16. sz. második felében Velence és. Murano manufaktúráiban már sorozatban gyártották. A 17. sz.-ban Közép- és Ny-Európa több vidékén elterjedt, de valószínűleg a század végén Erdélyben is készültek üveg-ikonok. A 18. sz. közepéig azonban az üvegkép még a kortárs európai festészet jellegzetességeit mutatja: tájkép, portré. zsáner, rokokó idill stb. – kisművészeti műfajokban alkalmazták (díszedények, keretek, bútorbetétek). – A népi üvegkép a 18. sz. második felében, hutákból kirajzó mesterek műhelyeiben jött létre és az ellenreformáció nyomán megnövekedett szentképigényt szolgálta ki. Részben a készítők, részben kereskedők és házalók terjesztették, de nagy szerepük volt a búcsújáró helyeknek is. Az egyes készítő központok termékei – különösen a múlt században – jól megkülönböztethető vonásokat mutatnak témában, a jellemző színekben, a háttér és kontúrok színében, de még a keretezés módjában is. A legnagyobb kereskedelmi körzete a cseh–osztrák határvidék két központjának volt: Buchersnek (kb. 1770-től) és az innen áttelepülők révén Sandlnak (kb. 1800-tól). – Már a 18. sz. végétől Mo.-ot is jelentős mértékben ellátták. E központ legelső hazai emlékei a higannyal és korommal bevont hátterű → tükörképek. Azonban Sziléziából és D-Cseho.-ból is sok üvegkép jutott hazánkba. – A keleti országrész pravoszláv és gör. kat. lakosságát Erdély látta el saját készítményeivel. Jellegét a helyi népies ikonfestés és fametszés nagy mértékben meghatározza. A legjelentősebb és legkorábbi központ Füzesmikola zarándokhely, mely a közeli Hesdát fametszeteire támaszkodott. Hasonló feltételei voltak a fogarasi üvegkép-festésnek is, amely a – már a 18. sz.-ban híres – barcarozsnyói metszetekkel kapcsolatos. Jelentősek még a volt Máramaros megye készítői is. Önálló központ termékei találhatók a szerb lakosságnál, melynek fennmaradt néhány 18. sz.-i emléke is látható hazánkban. A történeti Mo. területén a Felvidéken voltak még a 19. sz. folyamán ún. másodlagos központok, melyek a korábbi import pótlására alakultak. Termékeik azonban nem jutottak el az ország belsejébe. A mo.-i üvegkép-készítésnek is van emléke: a 18. sz.-ban Osswald Ferdinand, egy pozsonyi születésű német festő (1698–1775) soproni működése során üvegre festett barokk portrékon kívül népszerű formákat (házassági emléklap, szentkép) is készített (ld. Sopron, Liszt Ferenc Múz.). A 19. sz. első felében pedig egy zselici hutához, Lukafához kapcsolódott a helyi hagyomány szerint üvegkép-készítés, amely sandli eredetre vall. – Az idegen vagy nemzetiségi központok ellenére az üvegkép a magyar r. k. vidékeken is kedvelt volt, pl. Heves, Nógrád, Borsod, Zemplén megye palóc falvaiban. A műfaj több vidéken naiv művészetben él tovább (Jugoszlávia, Csehszlovákia), Tolnán id. Baumann József (1920–1930 körül), majd fia kész tükrök külső oldalára festett hagyományos kompozíciójú szentképeket, ill. papír képeket vett körül hátulról festett díszítménnyel. Az erdélyi üvegképek technikáját megőrző életképeket és nemzeti hősöket festenek Széken (v. Szolnok-Doboka m.) és vadászjeleneteket, állatképeket Gyimesközéplokon (v. Csík m.). Bp.-en 1970 óta, a múzeumi gyűjtemény hatására, Kozma János készít főleg bibliai tárgyú üvegképeket. – Irod. Pisutová, M.: L’udove mal’by na skle (Martin, 1969); Ritz, G. M.: Hinterglasmalerei (München. 1972); Knaipp, F.: Hinterglasbilder (Linz, 1973); Varga Zsuzsa: Népies üvegképek Magyarországon (Művészet, 1974); Dancu, J.–Dancu, D.: Die bäuerliche Hinterglasmalerei in Rumänien (Bukarest, 1975).

Üvegkép, Krisztus a ravatalon (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Fiatalasszony képmása, vízfestés, üvegfestéssel keretezve. Valószínűleg Kegyes József vándorpiktor műve (Madocsa, Tolna m., 1857) Bp. Néprajzi Múzeum

(forrás: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/5-1074.html)

Nyilas Márta, DLA
Üveg hátlap festészet
Anyagszükséglet: tempera, lenolaj, 4-5db tojás
Annotáció: Üveglap hátoldalára tojás, enyv vagy olaj alapú kötőanyagú fedőfestékkel fordított sorrendben készül. Előzménye az ókorban a két üveglap közötti díszítmény. A 13. sz.-i Itáliába az üveg festészetdíszítő betétként van jelen. Ugyancsak Itáliában a 15. sz.-tól gyakran találkozunk kisméretű önálló néha konvex üveglencse hátoldalára festet képekkel. A 17. sz. végén már Erdélyben is készültek üveg ikonok. A 18. sz. közepéig az üvegkép a kortárs európai festészet jellegzetességeit mutatja: tájkép, portré, zsánerkép, rokokó idill, stb. Ezeket kisművészeti műfajokban alkalmazták: díszítmények bútorbetétek, keretek. A népi üvegkép a 18. sz. második felében a szentképi igényt szolgálta ki. Már ebben a században a cseh-osztrák határvidék kereskedelmi körzeteil áttelepülök Magyarországot is ellátták. A 19. sz. első felében Lukafához kapcsolódott a helyi hagyomány szerint üvegkép készítés. A műfaj több vidéken naiv művészetben él tovább (Tolna). Az erdélyi üvegképek technikáját, megőrző életképeken nemzeti hősök szerepelnek (Szék) vagy vadász jelenetek, állatképek (Csík).

(forrás: http://art.pte.hu/szakmaihet/)

Üvegfestés

 technikája abban áll, hogy az üveget porrá tört, könnyen olvadó üvegréteggel vonjuk be, mely felhevítve már oly alacsony hőfoknál olvad, melynél az alapul szolgáló üvegtárgy még nem puhul meg. Az Ü. legrégibb módja az volt, hogy a festményt rajz szerint kivágott, színes üvegdarabokból az u. n. ablakólommal illesztették össze. Ezeket a színes üvegdarabokat csak barnás-fekete festékkel árnyékolták. E modorban a bencések már a X. század végén festették a tegernseei kolostortemplom ablakait. Csak későbben kezdtek többféle festékkel is dolgozni és az egyes színeket a megfelelő színnel árnyékolni, de ez idővel a részletfestéshez vezetett, mi által az ablakfestmények monumentális hatásukból veszítettek. Az üvegtárgyak festéssel való díszítése csak későbben fejlődött és a XVI. sz-ban lettek divatossá a leginkább át nem látszó festékekkel előállított, heraldikus díszítményekkel gazdagon ellátott poharak és serlegek. De a XVIII. sz-ban készített festett öblös üveg már ízléstelen naturalisztikus modorban van festve és századunk közepén, a régibb műveket mintául véve, az Ü-t s különösen az ablakfestés technikáját újból felelevenítették. Az ablakfestésre az úgynevezett katedrálüveget használják. Ez szándékosan egyenetlen felülettel készített üveg, mely a régi, hibás üveghez hasonlít, mivel azt tapasztalták, hogy az ilyenből készített ablakok jobban hatnak, mint a hibátlan üvegre festett képek, mert ezen a nagyobb színes felületek egyhangúak. Ezt az üveget most a legkülönbözőbb színekben készítik, úgy hogy az üvegfestő a kép alapszíneit már színes üvegdarabokból állíthatja össze, melyeket ezután csak árnyékolni kell. Egyes esetekben az átvont színes üvegből folysavval maratják le azokat a részeket, melyeket más színekkel akarnak befesteni. A rajz szerint kivágott üvegtáblákra terpentin- vagy levendulaolajjal festenek. Az üvegfestékek a kerámiai festékekhez (l. o.) hasonlítanak, csakhogy a festő fémoxidot még azoknál könnyebben olvadó üveggel (olvadó anyag) keverik össze. Az olvadó anyag rendszerint 1 sr. quarc és 2,5-3,0 sr. míniumból vagy 1 sr. kvarc, 3 sr. bórsav és 6 sr. míniumból készül. Ezzel az üveggel összeőrlik vagy össze is olvasztják a festő fémoxidokat. Átlátszatlan festéket (opákfesték) ónoxid tartalmú olvadó anyaggal készítenek. A sárga szín meg gyakran lazúrfesték szokott lenni. Ezt t. t. néha úgy nyerik, hogy az üveget agyagból és ezüstkloridból készített péppel festik be, gyöngén égetik s azután a csak rátapadó felesleges festékkeveréket lemossák, mely alatt az üveg sárga színűvé lett. Hasonló eljárás szerint rézoxiddal kevert péppel vörös szint is lehet előállítani (lásd Rézlüszter). A befestett üvegtáblákat tripolifölddel behintett vaslemezekre rakva muffelkemencékben égetik, míg a festék meg nem olvad és ezután ablakólommal összeillesztik. Az öblös üvegtárgyak festése és díszítése a porcellán festéséhez hasonló módon (l. Kerámiai festékek; mázfeletti festés) történik.

 (Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/104/pc010411.html)

(Forrás: http://www.szivosuveg.hu/uveg/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=2)